Dísztárgyak a Fischer Emil kerámiagyárból
Válogatás L. Simon László gyűjteményéből
Szerkesztette: Reznicsek Mátyás és L. Simon László
Kiadja: a Fischer Emil Múzeum, Velence, 2026
ISBN 978-615-6878-03-8
ISBN 978-615-6878-04-5 (pdf)
Keménytáblás, cérnafűzött színes album
Terjedelem: 224 oldal
Bolti ár: 13.990,- Ft
A Fischer Emil által vezetett gyár a magyar iparművészet egy sajátos, kevésbé ismert, de jelentős irányát képviseli. Míg a Zsolnay-gyár technológiai innovációival, különleges mázaival, csodálatos szecessziós dísztárgyaival, valamint építészeti kerámiáival vált világhírűvé, Fischer Emil műhelye elsősorban a polgári enteriőrök világába illeszkedő dísztárgyak területén hozott létre máig érvényes és értékes világot.
A jelen katalógus a gyűjteményem egy részét mutatja be, kizárólag olyan dísztárgyakat, amelyek a 2026-ban megnyílt Fischer Emil Múzeumban láthatóak. A Fischer Emil Múzeum megalapításának vágya arról is szólt, hogy a „nagy testvér”, azaz a Zsolnay család mellett egy másik keramikus dinasztiának, a Fischereknek is emléket állítsunk, egyben bemutatva a személyes gyűjteményem gerincét adó szecessziós anyagot. Az intézmény létrehozásával, s a jelen kötet kiadásával is az a célunk, hogy a szakmai és a szélesebb nyilvánosságban az eddigieknél jóval magasabb polcra helyezzük Fischer Emil, valamint a neki bedolgozó képzőművészek munkásságát.
L. Simon László
Fischer Emil társadalmi működése
Kereskedelem, Budapesti Vásárok, BNV
Forrásgyűjtemény
Válogatta és szerkesztette: Reznicsek Mátyás
Kiadja: a Fischer Emil Múzeum, Velence, 2026
ISBN 978-615-6878-05-2
ISBN 978-615-6878-06-9 (pdf)
Puhakötéses, cérnafűzött kötet
Terjedelem: 196 oldal
Bolti ár: 5990,- Ft
Tóvárosi Fischer Emil (1863–1937) kerámiagyáros, kereskedő, a 20. század eleji magyar gazdasági élet egyik meghatározó alakja volt. Az Üveg- és Porcellánkereskedők és Üvegesek Országos Egyesülete elnöki pozícióját betöltve évtizedeken keresztül biztosított érdekképviseletet szakmabeli társainak. Az 1910-es évektől a nevéhez kötődik a Budapesti Vásárok megszervezése, ügyvezető igazgatója a Budapesti Tavaszi Vásároknak, a Budapesti Keleti Vásárnak, az első világháború utáni Árumintavásároknak, majd az előbbiekből kifejlődő Budapesti Nemzetközi Vásárnak (BNV) 1930-ig. Utóbbi a 20. századi Magyarország egyik legfontosabb gazdasági és reprezentációs intézménye volt.
„Tóvárosi Fischer Emil olyan névvel indult a világba, amely a magyar ipar történetének nem egy lapján ékeskedik. A porcelángyártás és -kereskedelem története csaknem elválaszthatatlanul fűződött ehhez a névhez. De eddigi viselői csak gyáruk és üzletük keretén belül szolgálták a magyar ipart és kereskedelmet. Fischer Emil volt az első, aki intenzívebb, kifelé is ható működést fejtett ki. […] Nincs a dicséretnek, az elismerésnek az a szava, amellyel az ő munkálkodását kellőképpen jellemezhetnék.”
Reznicsek Mátyás
Reznicsek Mátyás: Kerámiába zárt szecesszió.
Fischer Emil és kerámiagyára
Kiadja: a Fischer Emil Múzeum, Velence, 2026
ISBN 978-615-6878-07-6
ISBN 978-615-6878-08-3 (pdf)
Gazdagon illusztrált, keménytáblás, cérnafűzött album méretű monográfia
Terjedelem: 216 oldal
Bolti ár: 18.990,- Ft
Tóvárosi Fischer Emil kerámiagyáros, kereskedő, a 20. század eleji magyar gazdasági élet egyik meghatározó alakja volt. Gyára az 1900-as évek elejétől az első világháború kitöréséig tartó időszakban a második legjelentősebb magyar kerámiagyár volt. A magyar szecesszió népművészeti elemeket és népi életképeket magába integráló ágának jeles képviselőjeként több világkiállításon szerzett aranyérmével dicsőítette a magyar kultúra ezen időszakát. Fischer Emil nemzetközi elismertségét jelzi, hogy munkásságát a bécsi udvar mellett több állam is kitüntette, köztük a perzsa, a szerb és a román uralkodóházak tagjai.
Tóvárosi Fischer Emil életműve és kerámiagyárának tevékenysége a 19–20. század fordulójának azon ritka jelenségei közé tartozik, amelyek egyszerre képesek lokális gyökereikhez hűek maradni, valamint nemzetközi horizonton értelmezhető művészi nyelvet kialakítani.
A kötet megjelenése a Fischer Emil Múzeum megnyitásához kapcsolódik, amely intézményes keretet biztosít a Fischer-hagyaték bemutatásának. Fischer Emil gyáralapítóként és szervezőként a magyar kerámiaipar egyik vezető alakja volt, aki a századfordulón a hazai iparművészet nemzetközi reprezentációjában is fontos szerepet játszott. A népi és a modern formanyelv szintézisére épülő művészeti programja a korszak egyik jellegzetes, ugyanakkor egyéni hangú megnyilatkozása. E kötet nem csupán egy életmű rekonstrukciója, hanem egyben hozzájárulás a századforduló iparművészetének átértelmezéséhez. A monográfia – a múzeum megnyitásával együtt – lehetőséget teremt arra, hogy Fischer Emil öröksége végre méltó helyre kerüljön a honi művészettörténetben, műkereskedelemben és muzeológiában.
Reznicsek Mátyás
A három kötettel egyidőben jelent meg a Fischer Emil Múzeumnak otthont adó Meszleny-kastély felújítását bemutató kötet:
A velencei Meszleny-kastély
A felújítás képei
Szerkesztette: L. Simon László
Koszorú Kiadó, 2026
ISBN 978-615-6878-09-0
ISBN 978-615-6878-10-6 (pdf)
Terjedelem: 88 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
A velencei Meszleny-kastély története a XVIII. század elejére nyúlik vissza, amikor a birtok a Meszleny család tulajdonába került. Az 1819-es birtokkimutatás szerint már itt állt egy 10 szobás, konyhás, kamrás lakóház borospincével és gazdasági épületekkel. A barokk eredetű épületszárny a XVIII. század második felében épült, majd később, a XIX. század közepén átalakították, a tornácot befalazták. A XX. században is többször bővítették, beépítésekkel alakították a tömeget, ekkor épült a másik szárnya kelet felé. A kastélyt a II. világháborút követően államosították, funkciója számos alkalommal változott: működött benne gyógypedagógiai intézet, tsz-iroda, majd 1984-ben a Fejér Megyei Vízművek tulajdonába került. A rendszerváltást követő félresikerült privatizáció miatt folytatódott kálváriája, az épület állapota végzetesen leromlott.
A műemléki védelem alatt álló, beszakadt tetejű és födémű kastélyt az utolsó órában vásárolta meg a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola azzal a céllal, hogy – a kápolnásnyéki Halász-kastélyhoz, valamit a Vörösmarty Emlékházhoz hasonlóan – múzeumot alakítson ki benne. Erre a célra ajánlottam fel Fischer-gyűjteményem darabjait, hogy a kastély megmentése mellett emléket állítsunk a magyar kerámiaművészet méltatlanul háttérbe szorult kiemelkedő alakjának, tudva, hogy a Fischer Emil által vezetett gyár a magyar iparművészet egy sajátos, kevésbé ismert, de jelentős irányát képviselte.
Remélem, a megmentett és csodásan megújult kastély sokáig fogja szolgálni a kultúrát és a művészetet szerető velencei polgárokat, illetve a térségünkbe látogató vendégeinket.
L. Simon László